riportok, vélemények
Gyürky Katalin írása: http://www.hajdupress.hu/cikk/az-onzes-arnyalatai-teri-sandor-szabo-lorinc-estje
Az önzés árnyalatai – Téri Sándor Szabó Lőrinc estje a Csokonai Színházban
2016. május 25-én ünnepelte a debreceni színház az egyik legendás rendezőjének, Téri Árpádnak a 100. születésnapját. A teátrum előtti Téri-szobor megkoszorúzása azonban csak az egyik eleme volt a rendezőre való emlékezésnek: a rendező fia, a debreceni származású színművész, Téri Sándor az Egymás Bábelében című Szabó Lőrinc-estjével adózott az egy évszázada született édesapja emléke előtt.
Olyan unikális esttel, amely a tematikai szempontból egyébként tökéletesen egymásra épülő verseknek, versrészleteknek, prózai szövegeknek és leveleknek köszönhetően nem csupán az önmagával és a világgal folyton elégedetlen, az egy Igazság létezését hol megkérdőjelező, hol annak létjogosultságát védelmező 20. századi költő személyiségének mélyrétegeit tárja elénk. Hanem a válogatásnak köszönhetően – tehát Szabó Lőrinc szövegein keresztül, de azokon túlmutatva - olyan kérdéseket feszeget, amelyek egy férfit (s persze egy nőt is) foglalkoztathatnak, de amelyekről általában nem szokás, nem illik, sőt, tabu beszélni.
A színpadon Téri Sándor személyében olyan férfit látunk, aki a verseket és prózai részleteket monológgá formálva minden szempontból kitárulkozik: bevallja legmélyebb érzéseit, hibáit, erényeit és fájdalmait, de főleg az ÖNZÉSÉT, amelynek ahhoz képest, hogy ki vagy mi felé irányul, számtalan válfaja létezik. Aki kicsit is jártas a Szabó Lőrinc-lírában, annak a Semmiért egészen vagy a Házasság című vers kapcsán nem ismeretlen az a fajta férfiúi önzés, amelyet a feleség, Mikes Klára, valamint a huszonöt éven át szeretői minőségben jelen lévő Korzáti Erzsébet ki kellett, hogy álljon a férjtől és a kedvestől. Ám az est azt is felvillantja előttünk, hogy mi volt az oka ennek a fajta férfiúi zsarnokságnak. A külvilággal való állandó harc: a Te meg a világ feloldhatatlan ellentéte, amelyben sehogy se tud találkozni egymással a külvilág és az én. A férfi idegeneket érzékel maga körül, akik képtelenek egymás Bábelében eligazodni, őt pedig képtelenek el- és befogadni, így egyetlen szféra marad, ahol minden szempontból érvényesítheti akaratát és egóját: a különböző párkapcsolatai. Illetve a saját teste, amelyet – tudjuk meg a Testem című versből, amelynek szavalása során a művész még az ingétől is megszabadul, azaz nemcsak átvitt, hanem konkrét értelemben is kitárulkozik a néző előtt – az egyetlen szövetségesnek tart a harcában, s ugyanúgy „használja”, kiszipolyozza, ahogy a nőket.
Csakhogy az egoizmus – s ez teszi teljessé a Szabó Lőrinc-életművön keresztül az estet is – megbosszulja önmagát. Amikor ugyanis a szeretőtől az önző férfi már egyenesen azt követeli, hogy „halj meg, ha meghalok”, azaz az önzése odáig terjed, hogy a nő, ha ő már nem lesz, ne legyen soha senki másé – arra a szerető, Korzáti Erzsébet öngyilkossággal felel. Az est legmegdöbbentőbb része, ugyanakkor fordulópontja ez a női viszontválasz a férfi egoizmusára. A férfi itt láthatóan megtörik: a Mindenütt ott vagy, a Nem, a Mert sehol se vagy verscikluson keresztül belátja bűnét, siratja kedvesét, de már késő. Az önzése további bosszút áll rajta: mássága, kívülállása, saját Igazságának hangoztatása apokaliptikus látomásként lebeg felette az Áradás! áradás!, a Társadalom, a Vezér című költeményeken keresztül, hogy azután ez az apokalipszis Szun Vu Kung sikertelen lázadásán keresztül Különbékévé szelídüljön. Olyan különbékévé, amit a férfi a semmivel köt, hisz mással már nincs lehetősége békét kötni.
Az önzés vezérelte életút stádiumainak felvázolásával Téri Szabó Lőrinc-estje folyamatos kérdésfelvetés is egyben: a néző elgondolkodhat, hogy ő mit tenne hasonló helyzetekben, milyen válaszokat adna, mennyire lenne egoista, s egyáltalán: be merné-e vallani magának, ahogy a költő bevallotta, a mérhetetlen önzését. A válaszokat mindenki magában kell, hogy megtalálja, annak a színművésznek a puritán díszletek közötti rendkívül erős jelenlétének köszönhetően, aki „csak” szaval. „Csak” monologizál, ám ezzel a „csakkal” mindent elér, amit egy színész a színpadon elérhet.
Gyürky Katalin
riporter: Varga Gábor
Kovácsházy Éva:
"nagyon tetszett, elképesztő volt - A "fickó" a színpadon irritáló volt azután esendő, szörnyű és szerethető, sajnáltam és irigyeltem, minden de minden ott volt. Nagyon köszönjük ezt az estét!"
Sellei Iván:
„Fiatalabb éveimet idézte az előadói est, amikor még tisztessége volt a színpadon elmondott versnek és egy-egy Latinovits-est az Egyetemi Színpadon évtizedekre messze hangzó, korszakos esemény volt. Azt az időszakot varázsolta vissza, amikor kimondva-kimondatlanul tudtuk, hogy a valódit csak kódolva, verssorok közé rejtve szabad–lehet kiejteni. Köszönöm tehát ezt az időutazást!
Persze nem annak a kornak a spiclis–agresszív–elnyomó–képmutató közéletére, hanem ihletett–értékes és szívdobogtatóan izgalmas előadói esti szubkultúrájára gondolok vissza jó érzéssel.
Téri Sándor előadóestje érték, mert:
– tudatosan megalkotott, strukturált építmény,
– él szinte az összes szóba jöhető eszközzel, amelyet egy egyszemélyes előadás igénybe vehet,
– az előadó hangja, orgánuma, beszédtechnikája, intonációja, beszéddinamikája mesteri, tanítani való,
– az előadói átélés, a mondanivalóval történő azonosulás 100 százalékos: nincs külön mű és előadó – a kettő egy,
– elmélyült kutatómunkán nyugszik és a szerző legkülönbözőbb műveiből merít egy filozofikus rendezőelvet érvényesítve,
– olyan magas színvonalú, hogy méltán bekerülhetne bármely kőszínház állandó repertoárjába vagy bármely rádió vagy televízió programjába,
– ha analógiát keresnék ennek az estnek a színvonalához, akkor Darvas Iván jutna eszembe, amikor a Pesti Színházban az Egy őrült naplóját adta elő.
Örülök, hogy ott voltam.
Gazdagabb lettem."
(Sellei Iván: angol szakfordító, szaklektor, konszekutív szaktolmács és nyelvtanár. Fordítóként és tolmácsként magyarról angolra és angolról magyarra tesz át szövegeket, főleg a következő témákban: szociológia, esztétika, filozófia, közgazdaságtan, pénzügy, jog, történelem, politika, közigazgatás és sport.
Számos szakkönyv magyarra vagy angolra fordításában vett részt, neves magyar szerzők nagyszámú, a fenti témákban íródott tanulmányát fordította angolra, a Corvina Könyvkiadónál ötéves nyelvi szerkesztői tapasztalatot szerezett, a kilencvenes évek eleje óta megbízott előadó az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén.
1967 és 1971 között a Veres Pálné Gimnáziumba járt, ahol az irodalmi színpad tagja volt és ahol majd két éven át rendezett is.)